1. nap
Reggel hatos indulás után eseménytelenül autóztunk végig a szlovák autópályán fel a Magas-Tátrába. Zsolna után egy szakaszon csak főút/autóút van, ahogy ezt a térképek is jelzik. A szlovák Magas-Tátra (Ótátrafüred és környéke) kicsit lehangoló volt a letarolt hegyoldallal, ami a néhány évvel ezelőtti nagy vihar következménye. Még egy szép parkoló sem akadt, ahol ebédhez ki lehetett volna pakolni. Végül már majdnem a lengyel határnál találtunk egyet, de ott is a saját asztalunkat vettük elő.
Mivel már egy-két óra tájban elértük Lengyelországot, azaz Lysa Polana-nál beléptünk, úgy gondoltuk, rögtön le is mehetnénk a Morskie Oko-hoz vezető úton, megnézni a tavat. De az odavezető út már le volt zárva (gondoltuk akkor), több kocsit nem engedtek be. Óriási tömeg volt a környéken, minden lehetséges helyen parkoló autók.
Így inkább Zakopané-ba mentünk, megkerestük a Harenda kempinget, amit otthonról kinéztem. Ez és a másik kemping is (Ustup a másik neve) a Krakkó felé vezető út közelében van, az útszéli McDonalds-nál kell lefordulni és szinte egymás mellett vannak, a Harenda benn a hegy lábánál. Kellemes kemping, tiszta, rendes mellékhelyiségekkel, nemzetközi közönséggel. Motel is van. Egy éjszaka ötünknek a két kis sátorral 90 zlotyba kerül, két éjszakát maradunk itt. Lepakolás után főztem, ettünk, majd bementünk kocsival a központba. A zsúfoltság itt tovább fokozódott, parkolóhely csak fizető helyen, nehezen van. Leparkoláskor azonnal megjelenik a parkolóőr, segít beállni (azaz irányítja a beállást a jobb helykihasználás miatt) és kéri a pénzt. Megkerestük a város nagy bevásárlóutcáját, aznap az alsó, Golubowka felé vezető szakaszát gyalogoltuk végig, lett fagyi is. Bazári jellegű kirakodóvásár volt, óriási tömeggel, sok bőráruval, oscypki-vel, faáruval. Oscypki: ahogy elkezdtünk sétálni, láttuk, hogy mindenütt kis asztalokon kínálnak valamit, első ránézésre valamilyen finom pékárunak tűnő hengerforma süteményeket, 7-15 zl-ért. Vettünk egy kicsit – süteménynek ez az ár drága lenne - , és kiderült, hogy ez enyhén füstölt helyi juhsajt! Az első rúd el is fogyott még aznap este, később vettünk még egy nagyobbat is. Finom.
Helyi sajtok
A város itt több élményt nem nyújtott, inkább bazáros-búcsús jellege volt a sok mutatványos miatt. Még felmentünk a kemping közelében található Harenda felvonóval a dombra, mert a gyerekek ilyen nyitott libegőn még nem ültek. Szép, tiszta időben kellemes volt.
Estére-éjszakára nagyon lehűlt a levegő és a harmattól csupa víz minden.
Gyerekek minden nap megválasztják a nap nénijét és bácsiját. Ma a nap nénije: a dán szomszéd a kempingben, aki megpróbálta megtolni a sárba ragadt autójukat, és tiszta sár lett. A nap bácsija: egy parkolóőr, aki kioktatta apát a helyes parkolásról („… ez Európa, nem Afrika..”)
Mivel már egy-két óra tájban elértük Lengyelországot, azaz Lysa Polana-nál beléptünk, úgy gondoltuk, rögtön le is mehetnénk a Morskie Oko-hoz vezető úton, megnézni a tavat. De az odavezető út már le volt zárva (gondoltuk akkor), több kocsit nem engedtek be. Óriási tömeg volt a környéken, minden lehetséges helyen parkoló autók.
Így inkább Zakopané-ba mentünk, megkerestük a Harenda kempinget, amit otthonról kinéztem. Ez és a másik kemping is (Ustup a másik neve) a Krakkó felé vezető út közelében van, az útszéli McDonalds-nál kell lefordulni és szinte egymás mellett vannak, a Harenda benn a hegy lábánál. Kellemes kemping, tiszta, rendes mellékhelyiségekkel, nemzetközi közönséggel. Motel is van. Egy éjszaka ötünknek a két kis sátorral 90 zlotyba kerül, két éjszakát maradunk itt. Lepakolás után főztem, ettünk, majd bementünk kocsival a központba. A zsúfoltság itt tovább fokozódott, parkolóhely csak fizető helyen, nehezen van. Leparkoláskor azonnal megjelenik a parkolóőr, segít beállni (azaz irányítja a beállást a jobb helykihasználás miatt) és kéri a pénzt. Megkerestük a város nagy bevásárlóutcáját, aznap az alsó, Golubowka felé vezető szakaszát gyalogoltuk végig, lett fagyi is. Bazári jellegű kirakodóvásár volt, óriási tömeggel, sok bőráruval, oscypki-vel, faáruval. Oscypki: ahogy elkezdtünk sétálni, láttuk, hogy mindenütt kis asztalokon kínálnak valamit, első ránézésre valamilyen finom pékárunak tűnő hengerforma süteményeket, 7-15 zl-ért. Vettünk egy kicsit – süteménynek ez az ár drága lenne - , és kiderült, hogy ez enyhén füstölt helyi juhsajt! Az első rúd el is fogyott még aznap este, később vettünk még egy nagyobbat is. Finom.
Helyi sajtok
A város itt több élményt nem nyújtott, inkább bazáros-búcsús jellege volt a sok mutatványos miatt. Még felmentünk a kemping közelében található Harenda felvonóval a dombra, mert a gyerekek ilyen nyitott libegőn még nem ültek. Szép, tiszta időben kellemes volt.
Estére-éjszakára nagyon lehűlt a levegő és a harmattól csupa víz minden.
Gyerekek minden nap megválasztják a nap nénijét és bácsiját. Ma a nap nénije: a dán szomszéd a kempingben, aki megpróbálta megtolni a sárba ragadt autójukat, és tiszta sár lett. A nap bácsija: egy parkolóőr, aki kioktatta apát a helyes parkolásról („… ez Európa, nem Afrika..”)
Útközben a libegővel
Kilátás a Harendáról
2. nap
Ma a terveinknek megfelelően igyekeztünk időben elindulni Sromowce-be, hogy tutajozzunk a Dunajec folyón. Ötünknek ez 218 zl-ba kerül, plusz még a parkolásért és a wc-ért is pénzt kérnek, tehát nem olcsó. De szép út volt, 11-en ültünk egy tutajon, két gorál mellényes húzta hosszú csáklyákkal, a mester közben sokat mesélt a környékről. Lengyelül, úgyhogy Szczawnica-ba érkezve vettünk is egy kis útleírást németül. Ez egy több mint kétórás út volt, nagyon látványos, visszafelé busszal jöttünk, arra még a belépővel együtt kellett jegyet venni.
Még Debnóban benéztünk a fatemplomba, érdemes volt, majd újra megpróbálkoztunk Morskie Oko-val, de ezúttal is tömeg volt, kicsit beljebb jutottunk ugyan, de kiderült, onnan még 9 km-t kellene gyalogolni olyan tömegben, mint egy sétálóutcán. Kihagytuk megint, inkább Zakopane sétálóutcájának felső részét jártuk végig, az hangulatosabb volt mint a tegnapi szakasz, persze tömeg itt is.
A nap nénije: boltos néni. A nap bácsija: a tutajos mester.
A felszerelés és a gyerekek 
Fatemplom Debno-ban
Tutajra várva 
Háttérben a hármas csúcs
Beszállás: 12 fő fér fel plusz a két tutajos
3. nap
Elhagytuk a kempinget és Krakkó felé indultunk, hogy megnézzük a wieliczkai sóbányát, majd Krakkót. A forgalommal valahogy szerencsénk volt: mindig a szemközti sávban alakultak ki kilométeres dugók, mi azért szépen tudtunk haladni.
Wieliczkában a pénztárnál hatalmas, 30-40 méteres sorba botlottunk. Kiderült, hogy ez a sor a lengyel nyelvű, olcsóbb vezetésre áll, az idegen nyelvűekre egy másik pénztárnál kell jegyet venni, ahol drágább, de nincs sor. Így összesen 254 zl-ért, amiben már egy fényképezőjegy is benn volt, angol nyelvű vezetéssel indultunk el a föld alatti, kb. 3 órás túrára. Szép útvonal, érdemes megnézni, főleg miután beértünk egy csoportot, ahol magyar vezetés folyt. Magyar idegenvezetés nincs a kínálatban, pedig lenne rá igény, ez egy privát csoport volt, tehát engedélyt kértünk a csatlakozáshoz. Kiérve a bányából a parkolóig teljesen eláztunk, de egy német pár, akik nyitvahagyták a cabriójukat, rosszabbul járt. Bár a parkolóőrök, nem tudni honnan szerezték, amennyire tudták, lefedték a kocsit fóliával.
Pillantás a lépcsőházba
A Kinga-kápolnában kórus énekelt
Törpe sóból
Úgy döntöttünk, először a kempingbe megyünk, és majd sátorállítás után nézünk várost, így megkerestük a Clepardia kempinget, ami nagyon jó választás volt: jó fekvés, tisztaság, figyelmes személyzet. Térképet is kaptunk, a városba busszal mentünk be. Sétáltunk egyet a Wawelben, aztán a főtéren nézelődtünk és ettünk is. Sajnos elment az idő a kempingben, kevés idő jutott a városnézésre, többet érdemelt volna. Estére a kempingbe magyar csoport is érkezett, a Mazuri-tavakhoz igyekeznek kenutúrára.
Posztócsarnok 
Hogy is van ez?
Megvolt az első bevásárlás egy nagy Simply-ben, ami a kemping közelében volt. Láttuk, hogy kilóra lehet pirogot venni, amit csak ki kell főzni, egyszer majd veszünk.
A nap nénije: a magyar idegenvezető a sóbányában. A nap bácsija: a tatárnak öltözött férfi a Wawelban, akinek le lehetett „vágni” a fejét.
4. nap
A mai napon, miután vettünk süteményeket a Simply-ben útközbenre, eljutottunk vidéki főutakon Varsóba. Lakott területeken be kell tartani a sebességkorlátozást, nagyon sok helyen találkoztunk ma is és később is rendőrökkel. Varsó előtt egy Ikeában ebédeltünk kb. kettőkor, majd a parkolóban megettük a sütiket is. Varsóban lenn a Visztula partján, az Óváros alatti parkolóban álltunk meg, majd megnéztük az óvárosi és újvárosi részt és a szökőkutakat. Ez kb. egy másfél-két órás sétát jelentett.
szökőkút, ami alatt át lehet futni 
emléktábla a várfalon
Noémi, a Laura nevű ló és a bácsi
Úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk abba a kempingbe, amit Varsótól északra Popowo-ban néztem ki. Innét viszont kifordultunk, mert nem tetszett, olyan erdei útttörőtáboros jellege volt. Továbbmenve viszont nem találtunk újabb kempinget, így egy motelben éjszakáztunk, ahol Noémi még este lovagolhatott is. Zoli elbeszélgetett a tulajdonossal valami angol-német keveréknyelven, én pedig a takarítónővel, akiről kiderült, hogy kollégák vagyunk: Ukrajnából jött, orosztanár, de most itt Lengyelországban takarít, otthon nincs munka.
A fiúk még éhesek voltak, én viszont nem, így nélkülem mentek vacsorázni. Szilvásgombóc lett végül az, amit rendeltek, tejföllel és mézzel leöntve. A hely neve egyébként Wesola Oberza.
A nap nénije: a parkolóőrnő Varsóban. A nap bácsija a motel tulajdonosa.
5. nap
Ma viszonylag rövid távolságot tettünk meg, kb. 180 km volt a Mikolajki melletti Talty-tónál lévő Kama kempingig. A táj lassan megváltozott, egyre több lett az erdő, fenyvesek, nyírfások. Nagyon szép, gondozott a kemping, a tóban fürödni is lehet, homokos az alja. Ezen a tavon sok vitorlás és motorcsónakos jár, láttunk jetski-t és vízisíelőt is. Ennek megfelelően enyhe olajszag (kipufogó) jön a víz felől. Mikolajki a Mazuri-tavak egyik központja, nagy vitorláskikötővel, sok-sok étteremmel, gofri- és fagyiárussal.
Mikolajki, kikötő 
Kemping, Tálty-tó
Szép az erdő mindenütt
Ami új, hogy megjelentek a halfüstölők, lehet füstölt halat kapni és az éttermek is sokféle halételt kínálnak. De mi ma főztünk, zacskós leves és császármorzsa volt a vacsora, az utóbbi nem porból! Itt-ott orosz felíratok is vannak, a vendégek jórészt lengyelek és németek, mást nem is láttunk. Ma is volt egy zivatar, a parkolóban a kocsiban vártuk ki. A nap nénije: boltos néni. A nap bácsija: fehér sapkás parkolóőr.
6. nap
A kenutúra napja. Reggel borult, csepergős időre ébredtünk, bíztunk benne, hogy majd elmennek a felhők. Ideje volt a mosásnak, ezért (15 zl-ért) elindítottuk a mosógépet, ha majd kiteregettünk, akkor indulunk el, szárítógép nincs, de fedett ruhaszárító van.
Érdemes volt várni egy kicsit és nekiindulni, egész nap fényes napsütés és kellemes idő lett. Krutyn-ban az irodában hamar elrendeztem a kenubérlést, végül 140 zl lett összesen a két kenu és ebben már a mentőmellények és a visszaszállítás is benne volt. Krutyn központjában szálltunk vízre és közel 20 km-t tettünk meg késő délutánig. Az Uktá-ig tartó szakasz nem természetvédelmi területen haladt, onnét Novy Most-ig igen. Nekünk az első tetszett jobban, mert változatos tájakon haladtunk, zöld legelők, fürdő tehenek, erdős vidék, nádas, kis tanyák voltak. A sok zöld mező kicsit az osztrák tanyákra emlékeztetett, persze itt csak kisebb dombok vannak. Egyszer az út elején van egy átemelés, de vannak ott fiúk, akik 5 zl-ért elvégzik a 80 m-es cipelést helyettünk. Az útnak ez a szakasza tele van megállási lehetőségekkel, ahol működő büfék, bárok vannak, szálláslehetőség mindenféle igény szerint, pl. biwak, kemping, faház, szoba. Egy helyen egy stégen egy fiú jelent meg egy tálca friss süteménnyel, az előttünk haladó lengyel már nyúlt is a pénztárcája után. A második szakasz csendesebb és nagyon kanyargós, nagyrészt nádas van mindkét oldalon, kikötési hely alig. A folyócska sodrása minimális, a gyerekek először eveztek, és a távot gond nélkül teljesítették, még 7-8 éves lányunk is végig húzta. Sajnos fényképezőgépet nem vittünk a kenuba, a vízbeeséstől tartva, reménykedve várjuk, hogy a lengyel férfi, aki felírta az e-mail címünket, talán küld majd néhány képet, amit kiszálláskor csináltunk.
És küldött is! Köszönjük, Pawel!
A túra végén értünk jött a kisbusz, és visszavitt a kiindulóhelyre, ahol megvacsoráztunk egy helyi étteremben (pl. pisztráng diós-paprikás mártásban). A nap nénije a pincérnő, a nap bácsija a magyarul kicsit tudó lengyel fényképező lett.
7. nap
Talán azon kevés napok egyike, amikor nem esett eső. Hosszú utat tettünk meg Mikolajki-tól Leba-ig, a Balti-tenger partjáig. Jó minőségű főút van többnyire, ami gyakran kikerüli a településeket, így Gdansk-ig jól haladtunk. Ott viszont útépítések és dugók miatt nagyon lelassultunk. Lebában a Przymorze 48. sz. kemping jó választás volt, azért ide jöttünk, mert innét a part kb. 150 m-re van. 83 zl volt egy éj, kettőt maradtunk itt. Még délután-este jutott idő fürdésre is a tengerben, a gyerekeknek nem számít, hogy kb. 17-18 fokos a víz. Este, miután spagettit főztünk, jó nagyot sétáltunk be a parton a városba és aztán vissza a bazársoron.
Tengerpart Lebánál
Nem mi építettük... Naplemente
8. nap
Azért Lebában szálltunk meg, mert innét elérhető a Slowinski Nemzeti Park. Ide mentünk ki korai kelés után. Már többször rájöttünk, érdemes korán kelni. Autóval mentünk ki, kb. harmadikak voltunk a parkolóban, biciklit béreltünk és kitekertünk az öt km-re lévő homokdűnékhez. 30-40 m magas vándorló dűnékre lehet felmenni és ott kigyalogolni a tengerig, leginkább mezítláb. Különleges élmény volt, együtt a tenger és a sivatagszerű táj. Szinte csak mi voltunk és egy esküvői fotókat készíttető ifjú pár a fotóssal, menyasszony fehér hosszú ruhában a homokban. Aztán egyre többen jöttek, mire visszaértünk, a parkoló is megtelt. Utólag: a biciklibérlés nem 6, hanem 10 zl volt óránként (úgy általában minden drágább, mint ahogy honlapokon szerepel), így a két óra 100 zl-ba került és a tulajdonos még jóindulatú is volt, mert a megkezdett 3. órát nem számolta fel. Később felfedeztem, hogy a kempinggel majdnem szemben volt egy biciklikölcsönző, ahol talán feleennyiért egy napra is kivehettük volna a bicikliket, és Rabkáig, ahol a park van, kimehettünk volna… A parkban még belépőt és parkolási díjat is kell fizetni, ha valaki a kis múzeumot is megnézné, az is külön díjas, a wc ingyenes. De az össz. 21 zl belépőért még egy kis térképet vagy prospektust se adnak. (Bezzeg: Fertő-Hanság NP, Látogatóközpont!)
Homokdűnék, Slowinski Nemzeti Park
Ebédre pizzát, vacsorára grillcsirkét vettünk, és a délutánt a parton töltöttük. A gyerekek fürödtek és játszottak a homokban, mi meg pulóverben, felcipzárazva feküdtünk. Hűvös lett. A nap bácsija a pizzériás lett, a néni az, aki segített a másik kettőnek betemetni a homokba az egyik gyermekünket.
9. nap
Szokás szerint korán ébredtünk, erre rásegített az is, hogy a közelünkben sátorozó siketnéma fiatalok már fél hatkor hangoskodtak. (Ezen mi is hosszan gondolkodtunk, hogyan lehetséges.) Míg reggeliztünk és szedelőzködtünk, elkezdett esni az eső, végül már zuhogott, mire mindent bepakoltunk a kocsiba. Bíztunk benne, hogy mire Gdanskba érünk, eláll. Így is lett, napsütéses hideg időben néztük meg a belvárost, és a gyerekek kívánságára végre a KFC-ben ettünk.
Házsor a piactéren és a ház a Hunyadi-domborművel
Gdansk, régi hajó
A városba befelé elég lassan haladtunk, ugyanakkor Gdansk központjából igen rövid idő alatt kijutottunk, és alig több mint egy óra múlva már a Torun felé haladó autópálya túlsó végén voltunk, ami kb. 100-120 km-t jelentett az új, már meglévő fizetős autópályán. Onnantól viszont a hátralevő 60-70 km beleértve az áthaladást Torun belvárosán is katasztrofálisan lassú volt, útépítés, lehetetlen kereszteződések, dugó. Végre sikerült átkelni a Visztula hídján és beértünk a parti kempingbe, ami rögtön a híd mellett van. Ilyen olcsó még sehol sem volt, 51 zl összesen, ki is fizettük. Gyorsan felraktuk a két sátrat és indultunk volna – most már csak gyalog! – vissza a szemközti óvárosba, de megint jött az eső. Elállt, gondoltuk a következő zivatarig ha sietünk, beérünk a mézeskalács múzeumba. Hát pont így lett, a múzeum a Kopernikusz-házban van, de csak négyig volt nyitva. Az előtérben kivártuk, hogy csendesedjen az eső, és átfutottunk az öt percre lévő Stary Mlin pirogozóba, amit tavaly fedeztem fel, mikor kollégáimmal itt jártam. A hely az ul. Lazienna-n van.
Pirogot sokfelé lehet enni az országban, olcsó ebéd a hússal/gombás-káposztával/krumplival-túróval töltött vízben kifőzött tészta, amit általában olvasztott vajjal, pirított szalonnával öntenek le. Itt viszont olyan pirogot is készítenek, amit kemencében sütnek ki és külön tálalt szósszal szolgálnak fel.
Persze az eső miatt mindenki benn ült le, fenn a gólyafészekben mutattak nekünk asztalt. A pult mellett volt egy létra, ott kellett felmenni, gólyák is voltak. Rendelés után kenyeret kaptunk szalonnás zsírral és kovászos uborkával, ezt csak úgy, nem került a számlára. Kis adagokat, három darabosakat kértünk, ezzel jól is laktunk, persze körbekóstoltuk egymásét. Kértünk gombás-májas-hagymásat gombaszósszal, káposztás-gombásat gombaszósszal, orosz krumplis-túrósat sajtszósszal, húsosat pikáns paradicsomszósszal, sonkás-hagymásat kaporszósszal és másfél liter vizet. Fizettünk összesen 77 zl-t és a számlához még 5x2 db orbit rágó is járt. Nagyon jó hely.
Torun ferde tornya 
Visztula
Séta közben még beszereztünk a híres Torun-i mézeskalácsból az egyik szakboltban, majd alkonyatkor visszasétáltunk a kempingbe. Itt már korábban –bejelentkezés, fizetés után – feltűnt, hogy valami Polski Fiatos találkozó lesz. Valóban így volt, lehetett ott több mint száz kisautó és kiderült, hogy a sátrunktól kb 50 méterre színpad is került, ahol már rakták a hangfalakat! Ment is kb. éjfélig mindenféle …vicka, talicka meg más diszkószám, ezt még el is hallgattuk volna, hanem többen azzal szórakoztak, hogy durrogós kipufogóval köröztek a kempingben, mintha folyamatosan lőttek volna. Aztán ennek is vége lett egyszer, akkor meg a közeli vasútállomás, főút és híd együttes forgalma adta a háttérzajt. Érdekes, nem volt olyan időszak reggelig, amikor azt mondhattuk volna, na most van egy kis csend.
10. nap
Az éjszakai nemalvás következtében Zoli háromszori kapucsínózással vezette végig a délelőtti 120 és a délutáni kb. 150 km-t. Poznanba mentünk, ahol Krystyna és lánya vártak minket ebéddel. Krystyna német nyelvtanár az egyik helyi gimnáziumban, az előző két tanévben közös Comenius-projektet csináltunk, voltunk diákokkal Poznanban és ők is voltak nálunk. Nagyon finom ebédet kaptunk, szaftos csirke és pácolt-sült sonka volt krumplival, tetején az elmaradhatatlan kapor, finom káposztasaláta és cékla. Végre megkérdezhettünk pár dolgot Lengyelországról és a lengyelekről, ami útközben megfogalmazódott bennünk. Pl. Hogy fogadják a futball EB-t; Minden lengyel Zakopáné-ba megy-e; Mennyire tartják drágának a fizetős autópályákat; Melyik nagyvárosnak hány lakosa van és mi a nagyságsorrend; Milyen közbeszéd folyik arról, hogy nagyon sok lengyel (20 év alatt másfél millió állítólag) külföldre távozott; Ki építteti és finanszírozza a sok új templomot országszerte; A lengyelek viszonya (tiszelete, szeretete) II. János Pál iránt, akinek sok szobra, és akiről sok utca van elnevezve országszerte;
Ebéd után villamossal bementünk a Stary Brovar-ig, majd onnét a főtérre (Stary Rynok). A Stary Brovar, régi serfőzde sokáig sörgyár volt, majd egy év leforgása alatt neves építészek bevonásával kulturális és üzletközpont lett, újabb egy év elteltével elkészült a második épület is. Krystyna elmondása szerint a felújítás olyan jól sikerült, azaz tartotta meg a régit és tette hozzá a modernet, hogy építészeti világdíjat kapott az épület. Egyébként egy asszony a tulajdonos, Lengyelország leggazdagabb embere.
Stary Browar - kívül és belül
színes házsor a Régi Piactéren
Krystynáéktól elbúcsúzva Wroclaw felé indultunk, de nem terveztünk további kempingezést, inkább Prusice közelében a Riviera Motelben szálltunk meg. Kényelmes szállásunk volt, reggelit is kaptunk, mindez kijött 240 zl-ból, de sikerült megint ez olyan helyet választani, ahol szombat lévén két lakodalmat is tartottak. Itt is elhúzódott éjszakáig a zene, de szerencsére nem mulattak hajnalig.
11. nap
Sikerült időben felkelni és reggeli után röviddel nyolc előtt elindulni Wroclawba. A vasárnap reggel ideális a városnézésre, ezt már két éve Brémában is tapasztaltuk, nincs dugó, van ingyenes parkoló közel a főtérhez, szépek a reggeli fények, üresek az utcák. Épp csak zárva van a legtöbb hely, így a Swidniczki-sörözőbe a városháza alatt sem tudtuk benézni, pedig az útikönyv szerint, aki ott nem járt, az nem járt Wroclawban sem.
A legszebb városháza Oldalában a söröző
Röviddel 9 után indultunk is tovább a belvárosból, kisebb bevásárlás után egy Biedronkában nagyon jó tempóban haladtunk hazafelé, egész úton dugó nélkül, nagyrészt autópályán tettünk meg több mint 600 km-t. Még Katowice előtt Ostrava felé fordultunk az autópályán, ott Zory-ig mentünk (utána röviddel véget is ér, nincs még kész Ostraváig), ott átmentünk a Czeszyn felé vezető 2x2 sávos útra, majd az utolsó út menti étteremben leettük a maradék zloty-nkat. Mentünk Csehországban kb. 30 km-t Cadca, Szlovákia felé, majd Zsolnától autópálya vezetett Móvárig, ahonnét a szokásos hátsó (Ausztrián keresztülvezető) úton még este hat előtt hazaértünk.
Összegzés, benyomások
Kellemes tíz napot töltöttünk Lengyelországban, Fertődtől oda-vissza 3025 km-t tettünk meg. Az emberek barátságosak, idegen nyelven kevesen beszélnek. Pedig próbálkoztunk németül, angolul, oroszul, mégis sokszor az útközben megtanult lengyel szavakat használni volt a legcélszerűbb.
Az utakon nyugodtabbak, mint a magyarok, nincsenek vagy nagyon ritkák az őrült előzgetők, dudálás sincs, mindenki kivárja a sorát.
Parkolásért, wc-ért szinte mindig fizetni kell.
Az üzemanyagáraknál jelentős eltérések vannak az egyes kutaknál, mi dieselt tankoltunk (jele: ON), aminek az ára ebben az időszakban 4.88 és 5.28 között volt. A zloty-t 68-69 ft-ért vettük itthon, kint 4zl-t adtak 1 euróért, de a legjobb a bankkártyás fizetés, mert ott 64 Ft körül jött ki egy zl. Egy tankolásnál így – olcsó ár, bankkártya – 314 Ft-ra számoltam ki egy liter gázolajat.
Élelmiszerbolt és étkezés kicsit olcsóbb mint nálunk. A Mc Donalds párszázas ajánlata pl. 3 zl, amikor nálunk 250 Ft.
A kempingek tiszták, rendezettek, meleg vízért külön fizetni sehol sem kell. Mosógép szinte mindenhol volt, 10-15 zl a használata. Wc papír minden mellékhelyiségben volt, bárhol jártunk, benzinkúton, városban, kempingben.
Azt látjuk, hogy a lengyelek próbálkoznak, vállalkoznak, sok pici bolt, üzlet van, ami nálunk már nem jellemző.
A mezőgazdaságban jóval kevésbé vannak jelen a modern nagy gépek (traktor, kombájn), úgy tűnik, itt nincsenek olyan jellegű gépbeszerzési támogatások, mint nálunk.
Turisták csak a nagyon neves helyeken vannak (Krakkó, Wieliczka), magyarokkal Krakkó után egyáltalán nem, fenn északon a tavaknál jobbára néhány némettel találkoztunk, különben mindenhol hazai vendégek vannak.
Elhagytuk a kempinget és Krakkó felé indultunk, hogy megnézzük a wieliczkai sóbányát, majd Krakkót. A forgalommal valahogy szerencsénk volt: mindig a szemközti sávban alakultak ki kilométeres dugók, mi azért szépen tudtunk haladni.
Wieliczkában a pénztárnál hatalmas, 30-40 méteres sorba botlottunk. Kiderült, hogy ez a sor a lengyel nyelvű, olcsóbb vezetésre áll, az idegen nyelvűekre egy másik pénztárnál kell jegyet venni, ahol drágább, de nincs sor. Így összesen 254 zl-ért, amiben már egy fényképezőjegy is benn volt, angol nyelvű vezetéssel indultunk el a föld alatti, kb. 3 órás túrára. Szép útvonal, érdemes megnézni, főleg miután beértünk egy csoportot, ahol magyar vezetés folyt. Magyar idegenvezetés nincs a kínálatban, pedig lenne rá igény, ez egy privát csoport volt, tehát engedélyt kértünk a csatlakozáshoz. Kiérve a bányából a parkolóig teljesen eláztunk, de egy német pár, akik nyitvahagyták a cabriójukat, rosszabbul járt. Bár a parkolóőrök, nem tudni honnan szerezték, amennyire tudták, lefedték a kocsit fóliával.
Pillantás a lépcsőházba
A Kinga-kápolnában kórus énekelt
Törpe sóból
Úgy döntöttünk, először a kempingbe megyünk, és majd sátorállítás után nézünk várost, így megkerestük a Clepardia kempinget, ami nagyon jó választás volt: jó fekvés, tisztaság, figyelmes személyzet. Térképet is kaptunk, a városba busszal mentünk be. Sétáltunk egyet a Wawelben, aztán a főtéren nézelődtünk és ettünk is. Sajnos elment az idő a kempingben, kevés idő jutott a városnézésre, többet érdemelt volna. Estére a kempingbe magyar csoport is érkezett, a Mazuri-tavakhoz igyekeznek kenutúrára.
Posztócsarnok 
Hogy is van ez?
Megvolt az első bevásárlás egy nagy Simply-ben, ami a kemping közelében volt. Láttuk, hogy kilóra lehet pirogot venni, amit csak ki kell főzni, egyszer majd veszünk.
A nap nénije: a magyar idegenvezető a sóbányában. A nap bácsija: a tatárnak öltözött férfi a Wawelban, akinek le lehetett „vágni” a fejét.
4. nap
A mai napon, miután vettünk süteményeket a Simply-ben útközbenre, eljutottunk vidéki főutakon Varsóba. Lakott területeken be kell tartani a sebességkorlátozást, nagyon sok helyen találkoztunk ma is és később is rendőrökkel. Varsó előtt egy Ikeában ebédeltünk kb. kettőkor, majd a parkolóban megettük a sütiket is. Varsóban lenn a Visztula partján, az Óváros alatti parkolóban álltunk meg, majd megnéztük az óvárosi és újvárosi részt és a szökőkutakat. Ez kb. egy másfél-két órás sétát jelentett.
szökőkút, ami alatt át lehet futni 
emléktábla a várfalon
Noémi, a Laura nevű ló és a bácsi
Úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk abba a kempingbe, amit Varsótól északra Popowo-ban néztem ki. Innét viszont kifordultunk, mert nem tetszett, olyan erdei útttörőtáboros jellege volt. Továbbmenve viszont nem találtunk újabb kempinget, így egy motelben éjszakáztunk, ahol Noémi még este lovagolhatott is. Zoli elbeszélgetett a tulajdonossal valami angol-német keveréknyelven, én pedig a takarítónővel, akiről kiderült, hogy kollégák vagyunk: Ukrajnából jött, orosztanár, de most itt Lengyelországban takarít, otthon nincs munka.
A fiúk még éhesek voltak, én viszont nem, így nélkülem mentek vacsorázni. Szilvásgombóc lett végül az, amit rendeltek, tejföllel és mézzel leöntve. A hely neve egyébként Wesola Oberza.
A nap nénije: a parkolóőrnő Varsóban. A nap bácsija a motel tulajdonosa.
5. nap
Ma viszonylag rövid távolságot tettünk meg, kb. 180 km volt a Mikolajki melletti Talty-tónál lévő Kama kempingig. A táj lassan megváltozott, egyre több lett az erdő, fenyvesek, nyírfások. Nagyon szép, gondozott a kemping, a tóban fürödni is lehet, homokos az alja. Ezen a tavon sok vitorlás és motorcsónakos jár, láttunk jetski-t és vízisíelőt is. Ennek megfelelően enyhe olajszag (kipufogó) jön a víz felől. Mikolajki a Mazuri-tavak egyik központja, nagy vitorláskikötővel, sok-sok étteremmel, gofri- és fagyiárussal.
Mikolajki, kikötő 
Kemping, Tálty-tó
Szép az erdő mindenütt
Ami új, hogy megjelentek a halfüstölők, lehet füstölt halat kapni és az éttermek is sokféle halételt kínálnak. De mi ma főztünk, zacskós leves és császármorzsa volt a vacsora, az utóbbi nem porból! Itt-ott orosz felíratok is vannak, a vendégek jórészt lengyelek és németek, mást nem is láttunk. Ma is volt egy zivatar, a parkolóban a kocsiban vártuk ki. A nap nénije: boltos néni. A nap bácsija: fehér sapkás parkolóőr.
6. nap
A kenutúra napja. Reggel borult, csepergős időre ébredtünk, bíztunk benne, hogy majd elmennek a felhők. Ideje volt a mosásnak, ezért (15 zl-ért) elindítottuk a mosógépet, ha majd kiteregettünk, akkor indulunk el, szárítógép nincs, de fedett ruhaszárító van.
Érdemes volt várni egy kicsit és nekiindulni, egész nap fényes napsütés és kellemes idő lett. Krutyn-ban az irodában hamar elrendeztem a kenubérlést, végül 140 zl lett összesen a két kenu és ebben már a mentőmellények és a visszaszállítás is benne volt. Krutyn központjában szálltunk vízre és közel 20 km-t tettünk meg késő délutánig. Az Uktá-ig tartó szakasz nem természetvédelmi területen haladt, onnét Novy Most-ig igen. Nekünk az első tetszett jobban, mert változatos tájakon haladtunk, zöld legelők, fürdő tehenek, erdős vidék, nádas, kis tanyák voltak. A sok zöld mező kicsit az osztrák tanyákra emlékeztetett, persze itt csak kisebb dombok vannak. Egyszer az út elején van egy átemelés, de vannak ott fiúk, akik 5 zl-ért elvégzik a 80 m-es cipelést helyettünk. Az útnak ez a szakasza tele van megállási lehetőségekkel, ahol működő büfék, bárok vannak, szálláslehetőség mindenféle igény szerint, pl. biwak, kemping, faház, szoba. Egy helyen egy stégen egy fiú jelent meg egy tálca friss süteménnyel, az előttünk haladó lengyel már nyúlt is a pénztárcája után. A második szakasz csendesebb és nagyon kanyargós, nagyrészt nádas van mindkét oldalon, kikötési hely alig. A folyócska sodrása minimális, a gyerekek először eveztek, és a távot gond nélkül teljesítették, még 7-8 éves lányunk is végig húzta. Sajnos fényképezőgépet nem vittünk a kenuba, a vízbeeséstől tartva, reménykedve várjuk, hogy a lengyel férfi, aki felírta az e-mail címünket, talán küld majd néhány képet, amit kiszálláskor csináltunk.
És küldött is! Köszönjük, Pawel!
A túra végén értünk jött a kisbusz, és visszavitt a kiindulóhelyre, ahol megvacsoráztunk egy helyi étteremben (pl. pisztráng diós-paprikás mártásban). A nap nénije a pincérnő, a nap bácsija a magyarul kicsit tudó lengyel fényképező lett.
7. nap
Talán azon kevés napok egyike, amikor nem esett eső. Hosszú utat tettünk meg Mikolajki-tól Leba-ig, a Balti-tenger partjáig. Jó minőségű főút van többnyire, ami gyakran kikerüli a településeket, így Gdansk-ig jól haladtunk. Ott viszont útépítések és dugók miatt nagyon lelassultunk. Lebában a Przymorze 48. sz. kemping jó választás volt, azért ide jöttünk, mert innét a part kb. 150 m-re van. 83 zl volt egy éj, kettőt maradtunk itt. Még délután-este jutott idő fürdésre is a tengerben, a gyerekeknek nem számít, hogy kb. 17-18 fokos a víz. Este, miután spagettit főztünk, jó nagyot sétáltunk be a parton a városba és aztán vissza a bazársoron.
Tengerpart Lebánál
Nem mi építettük... Naplemente
8. nap
Azért Lebában szálltunk meg, mert innét elérhető a Slowinski Nemzeti Park. Ide mentünk ki korai kelés után. Már többször rájöttünk, érdemes korán kelni. Autóval mentünk ki, kb. harmadikak voltunk a parkolóban, biciklit béreltünk és kitekertünk az öt km-re lévő homokdűnékhez. 30-40 m magas vándorló dűnékre lehet felmenni és ott kigyalogolni a tengerig, leginkább mezítláb. Különleges élmény volt, együtt a tenger és a sivatagszerű táj. Szinte csak mi voltunk és egy esküvői fotókat készíttető ifjú pár a fotóssal, menyasszony fehér hosszú ruhában a homokban. Aztán egyre többen jöttek, mire visszaértünk, a parkoló is megtelt. Utólag: a biciklibérlés nem 6, hanem 10 zl volt óránként (úgy általában minden drágább, mint ahogy honlapokon szerepel), így a két óra 100 zl-ba került és a tulajdonos még jóindulatú is volt, mert a megkezdett 3. órát nem számolta fel. Később felfedeztem, hogy a kempinggel majdnem szemben volt egy biciklikölcsönző, ahol talán feleennyiért egy napra is kivehettük volna a bicikliket, és Rabkáig, ahol a park van, kimehettünk volna… A parkban még belépőt és parkolási díjat is kell fizetni, ha valaki a kis múzeumot is megnézné, az is külön díjas, a wc ingyenes. De az össz. 21 zl belépőért még egy kis térképet vagy prospektust se adnak. (Bezzeg: Fertő-Hanság NP, Látogatóközpont!)
Homokdűnék, Slowinski Nemzeti Park
Ebédre pizzát, vacsorára grillcsirkét vettünk, és a délutánt a parton töltöttük. A gyerekek fürödtek és játszottak a homokban, mi meg pulóverben, felcipzárazva feküdtünk. Hűvös lett. A nap bácsija a pizzériás lett, a néni az, aki segített a másik kettőnek betemetni a homokba az egyik gyermekünket.
9. nap
Szokás szerint korán ébredtünk, erre rásegített az is, hogy a közelünkben sátorozó siketnéma fiatalok már fél hatkor hangoskodtak. (Ezen mi is hosszan gondolkodtunk, hogyan lehetséges.) Míg reggeliztünk és szedelőzködtünk, elkezdett esni az eső, végül már zuhogott, mire mindent bepakoltunk a kocsiba. Bíztunk benne, hogy mire Gdanskba érünk, eláll. Így is lett, napsütéses hideg időben néztük meg a belvárost, és a gyerekek kívánságára végre a KFC-ben ettünk.
Házsor a piactéren és a ház a Hunyadi-domborművel
Gdansk, régi hajó
A városba befelé elég lassan haladtunk, ugyanakkor Gdansk központjából igen rövid idő alatt kijutottunk, és alig több mint egy óra múlva már a Torun felé haladó autópálya túlsó végén voltunk, ami kb. 100-120 km-t jelentett az új, már meglévő fizetős autópályán. Onnantól viszont a hátralevő 60-70 km beleértve az áthaladást Torun belvárosán is katasztrofálisan lassú volt, útépítés, lehetetlen kereszteződések, dugó. Végre sikerült átkelni a Visztula hídján és beértünk a parti kempingbe, ami rögtön a híd mellett van. Ilyen olcsó még sehol sem volt, 51 zl összesen, ki is fizettük. Gyorsan felraktuk a két sátrat és indultunk volna – most már csak gyalog! – vissza a szemközti óvárosba, de megint jött az eső. Elállt, gondoltuk a következő zivatarig ha sietünk, beérünk a mézeskalács múzeumba. Hát pont így lett, a múzeum a Kopernikusz-házban van, de csak négyig volt nyitva. Az előtérben kivártuk, hogy csendesedjen az eső, és átfutottunk az öt percre lévő Stary Mlin pirogozóba, amit tavaly fedeztem fel, mikor kollégáimmal itt jártam. A hely az ul. Lazienna-n van.
Pirogot sokfelé lehet enni az országban, olcsó ebéd a hússal/gombás-káposztával/krumplival-túróval töltött vízben kifőzött tészta, amit általában olvasztott vajjal, pirított szalonnával öntenek le. Itt viszont olyan pirogot is készítenek, amit kemencében sütnek ki és külön tálalt szósszal szolgálnak fel.
Persze az eső miatt mindenki benn ült le, fenn a gólyafészekben mutattak nekünk asztalt. A pult mellett volt egy létra, ott kellett felmenni, gólyák is voltak. Rendelés után kenyeret kaptunk szalonnás zsírral és kovászos uborkával, ezt csak úgy, nem került a számlára. Kis adagokat, három darabosakat kértünk, ezzel jól is laktunk, persze körbekóstoltuk egymásét. Kértünk gombás-májas-hagymásat gombaszósszal, káposztás-gombásat gombaszósszal, orosz krumplis-túrósat sajtszósszal, húsosat pikáns paradicsomszósszal, sonkás-hagymásat kaporszósszal és másfél liter vizet. Fizettünk összesen 77 zl-t és a számlához még 5x2 db orbit rágó is járt. Nagyon jó hely.
Torun ferde tornya 
Visztula
Séta közben még beszereztünk a híres Torun-i mézeskalácsból az egyik szakboltban, majd alkonyatkor visszasétáltunk a kempingbe. Itt már korábban –bejelentkezés, fizetés után – feltűnt, hogy valami Polski Fiatos találkozó lesz. Valóban így volt, lehetett ott több mint száz kisautó és kiderült, hogy a sátrunktól kb 50 méterre színpad is került, ahol már rakták a hangfalakat! Ment is kb. éjfélig mindenféle …vicka, talicka meg más diszkószám, ezt még el is hallgattuk volna, hanem többen azzal szórakoztak, hogy durrogós kipufogóval köröztek a kempingben, mintha folyamatosan lőttek volna. Aztán ennek is vége lett egyszer, akkor meg a közeli vasútállomás, főút és híd együttes forgalma adta a háttérzajt. Érdekes, nem volt olyan időszak reggelig, amikor azt mondhattuk volna, na most van egy kis csend.
10. nap
Az éjszakai nemalvás következtében Zoli háromszori kapucsínózással vezette végig a délelőtti 120 és a délutáni kb. 150 km-t. Poznanba mentünk, ahol Krystyna és lánya vártak minket ebéddel. Krystyna német nyelvtanár az egyik helyi gimnáziumban, az előző két tanévben közös Comenius-projektet csináltunk, voltunk diákokkal Poznanban és ők is voltak nálunk. Nagyon finom ebédet kaptunk, szaftos csirke és pácolt-sült sonka volt krumplival, tetején az elmaradhatatlan kapor, finom káposztasaláta és cékla. Végre megkérdezhettünk pár dolgot Lengyelországról és a lengyelekről, ami útközben megfogalmazódott bennünk. Pl. Hogy fogadják a futball EB-t; Minden lengyel Zakopáné-ba megy-e; Mennyire tartják drágának a fizetős autópályákat; Melyik nagyvárosnak hány lakosa van és mi a nagyságsorrend; Milyen közbeszéd folyik arról, hogy nagyon sok lengyel (20 év alatt másfél millió állítólag) külföldre távozott; Ki építteti és finanszírozza a sok új templomot országszerte; A lengyelek viszonya (tiszelete, szeretete) II. János Pál iránt, akinek sok szobra, és akiről sok utca van elnevezve országszerte;
Ebéd után villamossal bementünk a Stary Brovar-ig, majd onnét a főtérre (Stary Rynok). A Stary Brovar, régi serfőzde sokáig sörgyár volt, majd egy év leforgása alatt neves építészek bevonásával kulturális és üzletközpont lett, újabb egy év elteltével elkészült a második épület is. Krystyna elmondása szerint a felújítás olyan jól sikerült, azaz tartotta meg a régit és tette hozzá a modernet, hogy építészeti világdíjat kapott az épület. Egyébként egy asszony a tulajdonos, Lengyelország leggazdagabb embere.
Stary Browar - kívül és belül
színes házsor a Régi Piactéren
Krystynáéktól elbúcsúzva Wroclaw felé indultunk, de nem terveztünk további kempingezést, inkább Prusice közelében a Riviera Motelben szálltunk meg. Kényelmes szállásunk volt, reggelit is kaptunk, mindez kijött 240 zl-ból, de sikerült megint ez olyan helyet választani, ahol szombat lévén két lakodalmat is tartottak. Itt is elhúzódott éjszakáig a zene, de szerencsére nem mulattak hajnalig.
11. nap
Sikerült időben felkelni és reggeli után röviddel nyolc előtt elindulni Wroclawba. A vasárnap reggel ideális a városnézésre, ezt már két éve Brémában is tapasztaltuk, nincs dugó, van ingyenes parkoló közel a főtérhez, szépek a reggeli fények, üresek az utcák. Épp csak zárva van a legtöbb hely, így a Swidniczki-sörözőbe a városháza alatt sem tudtuk benézni, pedig az útikönyv szerint, aki ott nem járt, az nem járt Wroclawban sem.
A legszebb városháza Oldalában a söröző
Röviddel 9 után indultunk is tovább a belvárosból, kisebb bevásárlás után egy Biedronkában nagyon jó tempóban haladtunk hazafelé, egész úton dugó nélkül, nagyrészt autópályán tettünk meg több mint 600 km-t. Még Katowice előtt Ostrava felé fordultunk az autópályán, ott Zory-ig mentünk (utána röviddel véget is ér, nincs még kész Ostraváig), ott átmentünk a Czeszyn felé vezető 2x2 sávos útra, majd az utolsó út menti étteremben leettük a maradék zloty-nkat. Mentünk Csehországban kb. 30 km-t Cadca, Szlovákia felé, majd Zsolnától autópálya vezetett Móvárig, ahonnét a szokásos hátsó (Ausztrián keresztülvezető) úton még este hat előtt hazaértünk.
Összegzés, benyomások
Kellemes tíz napot töltöttünk Lengyelországban, Fertődtől oda-vissza 3025 km-t tettünk meg. Az emberek barátságosak, idegen nyelven kevesen beszélnek. Pedig próbálkoztunk németül, angolul, oroszul, mégis sokszor az útközben megtanult lengyel szavakat használni volt a legcélszerűbb.
Az utakon nyugodtabbak, mint a magyarok, nincsenek vagy nagyon ritkák az őrült előzgetők, dudálás sincs, mindenki kivárja a sorát.
Parkolásért, wc-ért szinte mindig fizetni kell.
Az üzemanyagáraknál jelentős eltérések vannak az egyes kutaknál, mi dieselt tankoltunk (jele: ON), aminek az ára ebben az időszakban 4.88 és 5.28 között volt. A zloty-t 68-69 ft-ért vettük itthon, kint 4zl-t adtak 1 euróért, de a legjobb a bankkártyás fizetés, mert ott 64 Ft körül jött ki egy zl. Egy tankolásnál így – olcsó ár, bankkártya – 314 Ft-ra számoltam ki egy liter gázolajat.
Élelmiszerbolt és étkezés kicsit olcsóbb mint nálunk. A Mc Donalds párszázas ajánlata pl. 3 zl, amikor nálunk 250 Ft.
A kempingek tiszták, rendezettek, meleg vízért külön fizetni sehol sem kell. Mosógép szinte mindenhol volt, 10-15 zl a használata. Wc papír minden mellékhelyiségben volt, bárhol jártunk, benzinkúton, városban, kempingben.
Azt látjuk, hogy a lengyelek próbálkoznak, vállalkoznak, sok pici bolt, üzlet van, ami nálunk már nem jellemző.
A mezőgazdaságban jóval kevésbé vannak jelen a modern nagy gépek (traktor, kombájn), úgy tűnik, itt nincsenek olyan jellegű gépbeszerzési támogatások, mint nálunk.
Turisták csak a nagyon neves helyeken vannak (Krakkó, Wieliczka), magyarokkal Krakkó után egyáltalán nem, fenn északon a tavaknál jobbára néhány némettel találkoztunk, különben mindenhol hazai vendégek vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése